Kommentárok

Piaci konszenzus - támpont vagy manipuláció?

25.11.2009 16:08

A piaci konszenzus - az angol nyelvben többnyire „estimate" vagy „expectation" - az elemzői és befektetési tevékenység során széles körben használt intézmény. Szinte valamennyi tervezett eseményhez kapcsolódóan – különösen a makrók valamint a társaságok gazdasági eredményeinek esetében - a befektetők figyelme először a piac várakozásaira (a piaci konszenzusra) irányul, majd ezt követően, a piaci nyilvánosság türelmetlenül várja, hogyan alakul a valóság.

Az eredetileg várt és a valóságos adat között így kapott különbség a piaci hangulatot befolyásoló igen fontos tényező, mely - mint az ismeretes - rövidtávon igen nagy hatással van a kereskedés irányára. Példa végett nem kell messzire mennünk. A márciusi mélyponttól való tartósabb és fenntarthatóbb elrugaszkodás (de, miért is fukarkodnánk a kifejezésekkel: a részvénypiacok jelenlegi rally-jának kezdete) főleg a most zajló eredmény-jelentéseknek tudtató be. A nyilvánosságra hozott nyereségek, bevételek és más adatok egymás után haladták meg a piac várakozásait, mely piaci lelkesedést eredményezett; a vártnál jobb gazdasági eredmények okozta pozitív hangulat pedig vásárlási lázat váltott ki.

Lényeges, hogy a piacok többsége nem is igazán vizsgálta a nyilvánosságra hozott adatok természetét és jelentését. Egyszerűen csak, az adatok jobbak lettek a vártnál, s ez vételeket eredményezett. Ez szinte a mai napig tart. Egyes befektetők kezdenek megfeledkezni arról, hogy a részvények vásárlásával leginkább egyfajta értéket vesznek (hivatalosan, jogilag, értékpapírban – ez esetben, részvényekben - megtestesülő jogokat), s a piac előbb vagy utóbb erre az értékre „rálel”, és értékeli azt. De, ez már egy másik történet, amely - bár szintén széles körű vita tárgyát képezi - a jelen írás szempontjából nem olyan jelentős.

A piaci konszenzus a társaságok értékelési modelljeiben is nagy szerepet játszik. A befektetési javaslatokban – melyeket világszerte elemző-házak bocsátanak ki – szereplő részvény-célár az esetek zömében közvetlenül függ az értékelt társaság jövőbeli nyereségeire vonatkozó társasági, ill. elemzői várakozásoktól. A nem szakmabeliek számára, egyszerűbben mondva: a képletbe behelyettesítik a várt értéket, s a program kiszámolja az irányárat.

Egyúttal, az utóbbi időben a nyilvánosság gyakran az ún. „est. P/E" mutatóval dolgozik, mely nem ritkán háttérbe szorítja a hagyományos „P/E”, azaz, ár/nyereség arányt. A klasszikus P/E mutató, mint ismeretes, a nyereséget mutatja, mellyel a részvény kereskedik. A várt P/E (est. P/E) híveinek érve, hogy a részvények főleg a jövőbeli fejlődést tükrözik, s nem a múltbelit. A „csavar” ebben az, hogy a múltbeli nyereségek adottak, a társaság azokat valóban elérte (itt megemlíthetnénk a különböző számviteli „varázslatokat” – azonban, ez is inkább önálló eszmefuttatás tárgya lehetne), míg a jövőbeli P/E a jövőbeli nyereségekre vonatkozó várakozások szerint van „felállítva”, melyek nem biztosak. Logikusan, felmerül a kérdés: mennyire bizonytalanok ezek a nyereségek? Akár a legalaposabb elemzést is használva, milyen mértékben lehetséges a társaság gazdasági állapotát megbecsülni?

A választ a piaci konszenzus sikerességének egyszerű elemzése és a valóban nyilvánosságra hozott adatok összevetése adhatja meg. Mivel a 2009 harmadik negyedére vonatkozó eredmény-szezon még nem érkezett teljesen a végéhez, a második negyedévre vonatkozó „eredmény-idényt” értékeltük. Az elemzésből kitűnik, hogy az S&P 500 részvényeire vonatkozóan, a várt nyereség piaci várakozásainak csupán nem egészen 36 %-a nem tért el több mint 10 %-kal a valóban jelentett adatoktól.  Igen, jól érti.. a várakozások 64 %-a több mint 10 %-os eltéréssel vétette el a valóságot (az adatok forrása: Bloomberg).

Ez a tény mindenképp elgondolkodtató. Nem vitatom a piaci várakozások, ill. piaci konszenzus készítésének fontosságát, abszolút értelemben. Csupán, megfontolandó, vajon a befektetési döntésekkor nem tulajdonítanak-e túlzottan nagy jelentőséget ennek a tényezőnek. Azt kell gondoljam, hogy elsősorban a szilárd tények kellene, hogy mérvadóak legyenek, esetünkben a gazdasági állapotra vonatkozó történelmileg kimutatott eredmények, melyek a társaság kereskedési történetének összefüggéseivel a befektetőnek egyfajta képet kellene adniuk a szóban forgó társaságról. Ezt a józan ésszel ötvözve – rálátás, valamint, bizonyos mértékű előrelátás – a befektető elegendő alapokkal rendelkezhet
a befektetési döntése meghozatalához.

 

Karel Chod

További kommentárok